Az ének szövege
- Haragodnak nagy voltában / Megindulván,
Ne feddj meg, Uram, engem!
Búsult gerjedezésedben / Rám tekintvén,
Ne büntess meg, Istenem! - Nyilaid belém lövettek, / Mik szereznek
Énnekem nagy sebeket;
Kezeidnek súlyossága / Hátam nyomja,
És sanyargat engemet. - Testemnek semmi részében / Épség nincsen
Haragodnak miatta;
Nincs békesség tagjaimban, / Csontjaimban
Bűneimnek miatta. - Mert az én nagy gyarlóságim / És bűneim
Fejem felülhaladták,
Miknek nehéz, terhes voltát, / Súlyosságát
Tagjaim nem bírhatják. - Minden mostani kérésem, / Én Istenem,
Vagyon szemeid előtt,
És minden fohászkodásom, / Óhajtásom
Tőled el nem rejtetett. - Szívem nyugalmat nem lelhet, / Igen reszket,
Minden erőm elfogyott;
Szemeim világossága, / Vidámsága
Éntőlem eltávozott. - De én Istenemben bízom, / És úgy várom,
Hogy kérésem meghallja,
Mert szívem hozzá emelem, / És elhiszem,
Hogy szükségem meglátja. - Hamisságomat megvallom, / Nem tagadom
Gonosztéteményimet;
Bűneim miatt lett sebek / Kesergetnek
És gyötrenek engemet. - Uram, ne hagyj el engemet! / Nézd ügyemet,
Egyedül mint hagyattam!
Kérlek, légy irgalmas nékem, / Én Istenem,
Mert csak tebenned bíztam! - Azért tőlem ne állj messze, / Szánj meg végre,
Én kegyelmes Istenem!
Ne késsél segedelmeddel, / Siess, jöjj el,
Én édes üdvösségem!
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: G. Franc, Lyon, 1547
Kiemelt versek: 1., 6–10.
Meghallgatható dallama
A harmadik bűnbánati zsoltár a lelki-testi nyomorúságban levő, de nem zúgolódó, hanem Istenben bízó ember könyörgése. (Csomasz Tóth K.) Kisebb szövegigazítások történtek a 2., 7. és 10. versekben.
Bővebb ismertető