Digitális Református Énekeskönyv

142. Én az Úrhoz felkiálték

zsolt-142.jpg

Az ének szövege

  1. Én az Úrhoz felkiálték,
    Kiáltván, néki könyörgék,
    Jelentvén én panaszimat,
    Elbeszélém bajaimat.
  2. Ha szorongattatik lelkem,
    Te utat mutatsz énnekem,
    Módot találsz, amely által
    Megszabadulok bizonnyal.
  3. Utamra tőrt mernek vetni,
    Amelyen szoktam én járni.
    Bármerre tekint a szemem,
    Senki sem ismer meg engem.
  4. Bezárattak utak, ajtók,
    Egyfelé sem szaladhatok,
    És ez ilyen ínségemben
    Senki nincsen, ki segítsen.
  5. Tehozzád kiálték, Uram,
    Mondván: Te vagy bizodalmam,
    És egyedül reménységem
    E földön csak te vagy nékem.
  6. Halld meg az én imádságom,
    Mert igen sanyargattatom!
    Ments meg én ellenségemtől,
    Ki hatalmasan reám tör.
  7. Vedd ki fogságból lelkemet,
    Hogy dicsérjem szent nevedet,
    Ha kegyesen teszel velem,
    A jók legyenek körülem.

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551

Kiemelt versek: 1–2., 5.

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés