142. Én az Úrhoz felkiálték

Az ének szövege

1. Én az Úrhoz felkiálték,
   Kiáltván, néki könyörgék,
   Jelentvén én panaszimat,
   Elbeszélém bajaimat.
2. Ha szorongattatik lelkem,
   Te utat mutatsz énnekem,
   Módot találsz, amely által
   Megszabadulok bizonnyal.
3. Utamra tőrt mernek vetni,
   Amelyen szoktam én járni.
   Bármerre tekint a szemem,
   Senki sem ismer meg engem.
4. Bezárattak utak, ajtók,
   Egyfelé sem szaladhatok,
   És ez ilyen ínségemben
   Senki nincsen, ki segítsen.
5. Tehozzád kiálték, Uram,
   Mondván: Te vagy bizodalmam,
   És egyedül reménységem
   E földön csak te vagy nékem.
6. Halld meg az én imádságom,
   Mert igen sanyargattatom!
   Ments meg én ellenségemtől,
   Ki hatalmasan reám tör.
7. Vedd ki fogságból lelkemet,
   Hogy dicsérjem szent nevedet,
   Ha kegyesen teszel velem,
   A jók legyenek körülem.

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551

Kiemelt versek: 1–2., 5.

Meghallgatható dallama

Az ének letöltése