Az ének szövege
- Én az Úrhoz felkiálték,
Kiáltván, néki könyörgék,
Jelentvén én panaszimat,
Elbeszélém bajaimat. - Ha szorongattatik lelkem,
Te utat mutatsz énnekem,
Módot találsz, amely által
Megszabadulok bizonnyal. - Utamra tőrt mernek vetni,
Amelyen szoktam én járni.
Bármerre tekint a szemem,
Senki sem ismer meg engem. - Bezárattak utak, ajtók,
Egyfelé sem szaladhatok,
És ez ilyen ínségemben
Senki nincsen, ki segítsen. - Tehozzád kiálték, Uram,
Mondván: Te vagy bizodalmam,
És egyedül reménységem
E földön csak te vagy nékem. - Halld meg az én imádságom,
Mert igen sanyargattatom!
Ments meg én ellenségemtől,
Ki hatalmasan reám tör. - Vedd ki fogságból lelkemet,
Hogy dicsérjem szent nevedet,
Ha kegyesen teszel velem,
A jók legyenek körülem.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Kiemelt versek: 1–2., 5.
Meghallgatható dallama
Magányos és elhagyatott ember könyörgése nagy szorongattatásban. Címirata szerint Dávid imádsága abból az időből, amikor Saul elől menekültében a barlangban rejtőzött (1Sám 22,1 és 24,4). A panasz szavai mellett az Isten segítségébe vetett erős bizodalom egyszerűségében is költői kifejezést nyer ebben a zsoltárban. Az énekszöveg részletezőbb lévén a bibliainál, ez a körülmény a fordítónak lehetőséget nyújtott arra, hogy olykor népdalaink stílusára emlékeztető üde költői képekbe foglalja szövegét.
Molnár Albert magyar zsoltárai között verselés, nyelvi stílus és költői képek tekintetében ennek az éneknek van a legmagyarabb levegője, legnépibb hangulata. (Csomasz Tóth K.)