Az ének szövege
- Uram, kegyes indulatomban / Ím, teszem vallásom:
Ez életemben, halálomban / Fő vigasztalásom:
Hogy én az Úr Jézus Krisztusnak / Tulajdona vagyok,
Rajtam irgalmas szent voltának / Kegyelmei nagyok. - Ki, midőn voltam halál révén, / Teljes bűn mérgével,
Megváltott, ügyemet felvévén, / Drága szent vérével.
Az ördög terhes fogságából / Híven feloldozott,
A bűnnek kemény igájából / Szabadságra hozott. - Ezután sem hagy el végképpen / Kívánt segedelme,
Sőt, mint fiát, engem akképpen / Takargat védelme.
Gondot visel én életemre / Hatalmas szent karja,
Semmi gonosz nem száll fejemre, / Ő ha nem akarja. - Uram, taníts gyarló éltemnek / Nagy bűnös voltára,
Ó, vezess én árva fejemnek / Szabadítójára:
Magamat néki hadd adhassam / Lelki ajánlással,
Drága jóvoltát hogy áldhassam / Méltó hál’adással.
Az embernek fő vigasztalásáról – a Heidelbergi Káté első kérdéséhez
szöveg: Losontzi Hányoki I., 1754 | dallam: G. Franc, Strasbourg, 1545 (65. zsoltár)
Több évszázados egyházi hagyományunk az úgynevezett „katekizmusi”, azaz kátémagyarázatos istentisztelet az év 52 úrnapjára – tehát keresztyéni értelem szerint az Úrnak szentelt, nem pedig vásár-napokra - felosztva egész éven át a vasárnap délutáni istentiszteleteken végig magyarázta a Heidelbergi Káté sorrendjét követve a református keresztyén hit egész rendszerét. Az előttünk élt nemzedékeknek ez volt a bibliaiskolája.
Az ilyen kátémagyarázatos istentiszteleteken dolgozta fel 52 énekbe Losontzi (eredeti családi nevén Hányoki) István (1709-1780) utrechti teológia doktor, majd élete végéig nagykőrösi kollégiumi tanár és igazgató Heidelbergi Káté egész anyagát. Könyve Éneklésben Tanító Mester – címmel nyomtatásban 1754-ben jelent meg. (Csomasz Tóth K.)