Az ének szövege
- Hagyjad az Úr Istenre te minden utadat, / Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. / Ki az eget hordozza, oszlat felhőt, szelet, / Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.
- Az Úrra bízzad dolgod: könnyebbül a teher; / Ezer baj közt is boldog, aki nem csügged el. / Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? / Az Istent kérjed, várjad, s megnyered ügyedet.
- A te irgalmasságod van rajtam, Istenem, / Te jól tudod, jól látod, hogy mi használ nekem. / Sorsomat úgy intézed, amint te akarod; / Bölcs a te végezésed, ha áld, ha sújt karod.
- Utad van számtalan sok, Uram, és eszközöd; / Reánk is szent áldásod bőséggel öntözöd. / Művednek akadálya, szünetje nincs soha; / Úgy téssz, amint kívánja gyermekeid java.
- Bízzál, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? / Él még, ki annyi vészek torkából már kivont. / Bajaidból kiment ő, szűnnek keserveid; / Rád még a jó Teremtő víg napot is derít.
- Őbenne vesd halálig jó reménységedet: / Ő biztos révbe szállít a bajból tégedet. / Bár késik a segítség, és nem találsz vigaszt: / Eloszlik gond és kétség előbb, mint véled azt.
- Ő megcselekszi végre velünk azt, ami jó; / Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! / Bár nehéz földi pályánk, könny lepi és tövis, / De örök pálma vár ránk: utunk a mennybe visz.
Zsolt 37
szöveg: P. Gerhardt, 1653 | fordítás: Sántha K. | dallam: B. Gesius, 1603