Az ének szövege
- Mindenkoron áldom az én Uramat,
Kitől várom én minden oltalmamat.
Benne vetem minden bizodalmamat;
Mindenkoron dicsérem mint Uramat. - Igen vigad és örvendez én lelkem,
Az Istennek segedelmét hogy kérem,
Nyomorultak meghallják, azt örvendem,
Vigadjanak Istenben, arra intem. - Én, mikoron Istenhez kiáltottam,
Kegyelmesen tőle meghallgattattam,
Őáltala hamar megszabadultam,
Háborúságimban is megtartattam. - Lám, Istennek angyala mind tábort jár,
Az istenfélő emberek körül jár.
Az Istentől azért ki oltalmat vár,
Útjaiban mindenütt az nagy jól jár. - Segítségül azért Istent hívjátok,
Ő jóvoltát kóstoljátok, lássátok!
Igen nagy, jó, azt bizonnyal tudjátok:
Benne bízó emberek mind boldogok. - Valamíglen élsz ez árnyékvilágban,
Szántszándékkal ne élj a gonoszságban,
Sőt, életed foglaljad minden jóban,
Hogy lakozzál Istennek oltalmában. - Sok jók közt a békességet szeressed,
És éltedben mindenkor azt keressed;
E világnak békességét ne nézzed,
Az ördöggel ne légyen közösséged. - A felséges Isten szemei vannak
Igazakon, kik csak őbenne bíznak;
Mindazok, kik tőle oltalmat várnak,
Kérésükben mindig meghallgattatnak. - Igen közel az Úr Isten azoknak,
Töredelmes szívvel akik óhajtnak;
Alázatos lélekkel akik járnak,
Sok ínségből bizton megszabadulnak.
Zsolt 34
szöveg: Sztárai M., Komjáti, 1574 | dallam: Debrecen, 1778
Meghallgatható gyülekezeti énekként
A 34. zsoltár kezdettől fogva fontos zsoltára volt a korai keresztyénségnek, az első kommunióének is ebből a zsoltárból vette szavait: Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr, illetve más fordításban Ízleljétek és lássátok, hogy mily édes az Úr. A honi reformáció is jelentősnek tartotta a zsoltárt, nem véletlenül, hiszen a szorongatott élethelyzetben lévő embernek az a megerősítő bizonyossága, hogy Isten megsegíti az övéit. (Papp Anette) Bővebben