Az ének szövege
- Úr Isten, én üdvösségem, / Éjjel-nappal kiáltok hozzád! / Könyörgő szómat meghallgassad, / És tekintsd meg nagy ínségem! / Kegyesen hajtsd hozzám füledet, / Értsd meg esdeklő beszédemet!
- Lelkem nyomorúságokkal / Teljességgel eláradt, eltelt: / Mint aki már a sírba készült, / És a pokolra alászáll, / Vagyok ahhoz szinte hasonló, / Akinek már kész a koporsó.
- Megfosztattam életemtől, / Mint akik elerőtlenedtek, / Kik a halottak közt hevernek, / Kikről már nem emlékezel. / Kik eltemettetvén feküsznek, / És te kezedből kikerültek.
- A sírba tettél már engem, / Bévetettél sötét mélységben, / Ahol haragod nyom keményen; / Elborítád szegény fejem / Nagy árvizednek habjaival, / Mik rám rohannak nagy zúgással.
- Engem te megutáltattál, / És tőlem én ismerősimet / Elvitted, elhagytak engemet, / És a tömlöcbe taszítál, / Ahol kemény fogságban vagyok, / Melyből ki nem szabadulhatok.
- Uram, miért vetsz el engem, / Miért rejted el szemeidet? / Szegény vagyok, erőm elveszett, / Jaj, mely igen gyötrettetem! / Ez én régi nagy ínségemben, / Előtted vagyok rettegésben.
- Nagy haragod reám borult, / Nagy rettegés engem körülvett, / És teljességgel elmerített, / Mint az árvíz, reám tódult. / Sanyargat engem minden dolog, / Ami csak körülöttem forog.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562
Kiemelt versek: 1., 6–7.
Meghallgatható dallama