Az ének szövege
- Hajtsd hozzám, Uram, füledet, / És hallgasd meg kérésemet,
Mert igen szegény vagyok, / Az én szükségim nagyok.
Tartsd meg testemet, lelkemet, / Tekintsd kegyes életemet,
Szolgádhoz térjen kedved, / Ki bízik csak tebenned! - Hozzád mindennap óhajtok, / Nagy szükségemben kiáltok;
Te nagy irgalmad szerint / Kegyelmezz meg naponként!
Szolgád lelkét vigasztald meg, / Uram, kiáltásom halld meg,
Mert szívemet evégre / Emeltem fel az égre! - Uram, jókedvű, édes vagy, / A te irgalmasságod nagy,
Minden emberhez pedig, / Ki hozzád esedezik.
Hallgasd meg azért kérésem, / És nézd meg esedezésem;
Tekintvén kegyelmedre, / Figyelmezz beszédemre! - Nagy szükségemben óhajtok, / Tehozzád szívből kiáltok,
És te engem meghallgatsz, / Nyomorúságban nem hagysz.
Bizony, nincs sehol több Isten, / Ki hozzád hasonló légyen,
Nincsen több erős Isten, / Ki ily dolgot tehessen. - E világon minden népek, / Kiket teremtél, eljőnek,
És imádnak tégedet, / Dicsőítik nevedet.
Mert te nagy és hatalmas vagy, / Csudatételed sok és nagy;
Te vagy egyedül Isten, / Sehol Isten több nincsen. - Vezess, Uram, útjaidban, / Hogy járjak igazságodban,
És csak arra hajtsd szívem, / Hogy szent nevedet féljem.
Néked, Uram, hálát adok, / Teljes szívemből vigadok,
Mindörökké nevednek / Dicséretet éneklek. - Mert megkegyelmezél nékem, / Megmentéd pokoltól lelkem;
Újonnan feltámasztál, / A mélységből kihozál.
Ímé, az istentelenek, / Uram, énreám dühödtek,
Kik csak hatalmaskodnak, / Semmit reád nem adnak. - De te, irgalmas Úr Isten, / Igaz vagy természetedben,
Jó vagy, hű és kegyelmes, / Haragra késedelmes.
Tekints reám, kegyelmezz meg, / Uram, szolgádat segítsd meg!
Szolgálóleányodnak / Fiát fogadd magadnak!
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: G. Franc, Genf, 1551
Kiemelt versek: 1–2., 4., 6.
Meghallgatható dallama