Az ének szövege
- Nagy kegyes voltál, Uram, földeddel,
Jákób nemzetivel a fogságban,
Kiket rabságból hazaengedtél,
Megbocsátottál nagy irgalmasan.
Elengedted bűnüket, elfedted,
Ellenük haragod enyhítetted.
Uram, kegyesen fogadj el minket,
Vedd el rólunk nagy haragod tüzét! - Nemde mindörökké haragszol-é?
Mind éltig nyújtod-é haragodat?
Népedet már meg nem enyhíted-é?
Hogy benned lelhessen vigasságot,
És, noha nagyok a mi bűneink,
Mégis kegyelmed mutasd minékünk,
És, noha tettünk sok gonoszságot,
De tőled kérünk irgalmasságot. - Én meghallgatom, mit szól az Isten
Az ő népének és ő szentinek:
Békességet beszél kegyelmesen,
Hogy bolondságból ne vétkezzenek.
Akik őt félik, minden elhiggye,
Közel azokhoz ő segedelme;
Hogy dicsősége lakjék földünkben,
Minden ínséget rólunk elveszen. - Jóság a hűséggel találkozik,
Békesség, igazság összeérjen;
A hit e földön felnövekedik,
És az igazság látszik az égen.
Mindennemű jót ád az Úr Isten,
És sok jó gyümölcs terem e földön.
Az igazság mégyen őelőtte,
És ő járása tart mindörökké.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562
Meghallgatható dallama