Az ének szövege
- Ó, seregeknek Istene, / Mely kedves gyönyörűsége
A te szerelmes hajlékidnak!
Az én lelkem fohászkodik, / Tornácodba kívánkozik.
Ó, Istene a magasságnak!
Áhítozik testem, lelkem / Tehozzád, élő Istenem! - A verébnek is van fészke, / És honjában költ a fecske.
Én királyom, hatalmas Isten:
Hol vannak a te oltárid / És te szentséges hajlékid,
Hol dicsértetel felségesen?
Bizony, boldog az oly ember, / Ki téged házadban dicsér. - Ó, boldog az ember nyilván, / Aki a te utaidban
Kíván járni szívvel-lélekkel!
Menvén a siralom völgyén, / Ahol merő száraz minden,
Ott is ő nagy és erős hittel
Kutakat ás és csatornát, / Melybe esővizet bocsát. - Mennek erőről erőre, / Segítségről segítségre,
Míg hozzád jutnak a Sionra.
Ó, erős, felséges Isten, / Hajtsd hozzám füled kegyesen,
És figyelmezzél az én szómra!
Jákób Istene, nagy Isten, / Hallgass meg én szükségemben! - Mi paizsunk, ó, Úr Isten, / Fölkentedre nézz kegyesen,
Mert jobb egy nap a te házadban,
Hogynem ezer nap egyebütt! / Az Isten tornáca előtt
Kapunálló lennék inkábblan,
Hogynem mint sok időt éljek / Házukban a hitleneknek. - Mert minékünk fényes napunk / Az Isten, és mi paizsunk,
Nagy dicsőséggel szeret minket.
Azokkal kegyelmet tészen, / Kik járnak a jó ösvényen;
Sok javaival áldja őket.
Boldog az ember éltében, / Ki bízik az Úr Istenben
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562
Meghallgatható dallama
Sóvárgás Isten hajléka és az Ő közelsége után. Földi zarándokutunk gyakran a siralom völgyén visz keresztül, de akinek szívében a szabadító Isten, képe él, annak számára a sivatag is áldott termőfölddé változik. Jobb egy nap az Isten házában, mint ezer nap bárhol másutt. A zsoltárnak ez a gondolata az ószövetségi népnek az Isten háza utáni vágyódását és a templomnak mint az élő Isten lakóhelyének semmihez sem fogható szentségét juttatja kifejezésre. Ebben az a tanítás is benne van, hogy Isten háza az Ő népe számára is lelki otthon, erőforrás, ahol újra és újra megtöltekezik a gyülekezet a szövetséges Istennel és egymással való közösség erőivel, és bizonyosságával.
Régi megfigyelés, hogy első versének szövegében a fordított szórend: „mely kedves gyönyörűsége a te szerelmes hajlékidnak” némelyeknek nehézséget okoz a megértés tekintetében, mivel a „mely” szót nem hasonlító értelemben (milyen), hanem vonatkozó névmásnak (amely) fogják fel. A két sor tehát mai magyar prózai közbeszédre lefordítva ezt mondja: „milyen kedves a te szeretett hajlékodban való gyönyörködés!” – A zsoltárainkban és dicséreteinkben olykor-olykor előforduló régies kifejezésformák csak addig idegenek az embernek, amíg nem érti vagy nem jól érti őket.
Mivel tartalmában középponti helyet foglal el az Isten temploma és a gyülekezet, régen az Anyaszentegyház születésnapján, azaz Pünkösd ünnepén is szokták énekelni. (Csomasz Tóth K.)
Az első sorban alkalmazott apró ritmusmódosulással egyrészt az eredeti genfi kiadáshoz, másrészt a mai nemzetközi gyakorlathoz igazodunk.
Bővebb énekismertetés itt található
Meghallgatható dallama