Az ének szövege
- Uram, ne hallgass ily igen,
Ne maradj e veszteglésben,
Ne nyugodjál, ó, erős Isten!
Mert dühösködő ellenségid
És minden gonosz gyűlölőid
Felemelték fejüket fennen. - Kiváltképpen néped ellen,
Csalárd árultatásképpen
Sok álnok ármányokat szőnek,
És akikre te gondot tartasz,
És rejtekhelyedben oltalmazsz,
Azok ellen összeesküsznek. - Mondván: „Jertek, ím, ezeket,
Veszejtsük el e nemzetet,
Töröljük őket el e földről;
Fogyasszuk el e népet itten,
Hogy emlékezet se lehessen
Az Izráel népe nevéről!” - Kergesd el forgószeleddel,
Nagy rettegéssel ijeszd el,
Szélvésszel háborítsd meg őket!
Ő orcájukat szégyenítsd meg,
Hadd ismerjenek tégedet meg,
És keressék te szent nevedet. - Taszítsd őket nagy szégyenbe,
És ejtsd be nagy félelembe!
És megismerjék minden népek,
Hogy te az élő, egy Isten vagy,
Akinek hatalma igen nagy,
Akit felségesnek neveznek.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562
Meghallgatható dallama
Panaszének Isten népének háborgatói ellen és könyörgés az Úr szabadításáért. Az ószövetségi látás szerint Izráel az Úr népe, ellenségei tehát magának Istennek ellenségei.
Magyar egyháztörténeti vonatkozásban arról kell megemlékeznünk, hogy Kocsi Csergő Bálint pápai rektor 1675. április 29-éről való feljegyzése szerint a gályarabságra hurcolt lelkészek többek közt ezt a zsoltárt is „keservesen énekelték” abban a Capra Cotta nevű olasz helységben, ahol két napig tartották őket, „hevervén egy büdös istállóban”. (Csomasz Tóth K.)