Az ének szövege
- Hallgasd meg, Izráel pásztora, / És Józsefnek vezérlő Ura,
Kit őrzöl, mint egy juhnyájat, / Fordítsd hozzánk szent orcádat!
Aki ülsz a kérubokon, / Jelenjél meg világoson! - Úr Isten, térj hozzánk ismétlen, / Őrizz meg minden gonosz ellen!
Nyújtsad világosságodat, / Fordítsad ránk irgalmadat,
Térítsd hozzánk szent orcádat, / És semmi nekünk nem árthat! - Ó, Úr Isten, vajon míg tartod / Mirajtunk a te nagy haragod?
Míg veted meg kérésünket? / Könnyhullatást kenyér helyett
Adtál nekünk, és itattál / Minket nagy könnyhullatással. - Te minket nagy szégyenbe ejtél, / Szomszédinkkal nem becsültettél;
Lettünk az ellenség csúfja! / Tarts meg, seregeknek Ura!
Világosítsd színed rajtunk, / És nem lesz semmi bántásunk! - A szőlőtövet Egyiptomból / Elhozád, szolgálat házából,
És a jó földbe plántálád, / Honnan a népet kihozád;
E tágas téren nagy messze / Ő gyökere kiterjede. - Ő széles árnyéka kiterjedt, / Béfödte a magas hegyeket,
Az ő vesszői magasak, / Felnőttek, mint a cédrusfák,
Ágait mind a nagy vízig / Kiterjeszté, a tengerig. - Mért rontottad el kerítését, / Hogy átengedd az ellenséget,
Ki szőlőjét leszaggassa? / Még gyökerét is tapossa!
A vadak kitúrják szörnyen! / Hogy engedted ezt, Úr Isten? - Uram, ismétlen térj mihozzánk, / Mennyekből szemed fordítsd reánk,
És látogasd meg a szőlőt, / Melyet jobb kezed ültetett,
Nézd meg a csemetét végre, / Kit szerzél dicsőségedre! - Tűzzel megint megégettetik, / Teljességgel elpusztíttatik
Haragodnak nagy tüzében. / Nyújtsd kezedet, ó, Úr Isten,
Az emberre, kit kezeddel / Magadnak erősítettél. - És mi el nem térünk tetőled, / Csak életünket erősítsed,
És dicsérjük szent nevedet, / Úr Isten, vigasztalj minket!
Világosítsd színed rajtunk, / És mi nyilván megtartatunk.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562
Kiemelt versek: 1–3., 8., 10.
Meghallgatható dallama
E zsoltárt régen az úgynevezett böjti időszakban, közelebbről nagyhétben szokták énekelni. Hagyomány szerint 1849. augusztus 13-án, mikor a honvédsereg Világoson letette fegyvereit az oroszok előtt, egyik, református honvédekből álló alakulat a gulába rakott puskák mögött felsorakozva, sírva énekelte a zsoltárt: Jelenjél meg Világoson!
Dallamát Bourgeois egy valószínűen 12. századi vagy még régebbi eredetű latin húsvéti ének, a burgundiai Wipo-nak (†1048 után) tulajdonított Victimae paschali laudes – Babits Mihály fordításában: A húsvéti Bárányt minden hívek – szép ősi dallamának felhasználásával alakította ki. Három első sora csaknem hangról-hangra megegyezik a latin ének dallamával. (Csomasz Tóth K.)