Az ének szövege
- Ó, én két szemeim, ti az Úrra nézzetek,
Hogy kegyelmes hozzám, mindenkor elhiggyétek;
Az ő nagy szerelmét, hozzám nagy jóvoltát Mindenkor hirdessétek. - Megragadlak, Uram, az én igaz hitemmel,
Reád támaszkodom erős reménységemmel,
Amíg meg nem hallgatsz, el sem is bocsátlak Az én lelki kezemmel. - Felindítlak téged nagy nyomorúságimmal,
Az én bűneimnek számtalan sokságával;
Mindaddig kiáltok, míg bé nem kötsz engem Szent irgalmasságoddal. - Ó, mennybéli Isten, te vagy én reménységem,
Kinek hatalmában, kezében ellenségem;
Ott vagy te, Úr Isten, én nagy segítségem, Ahol nincs reménységem. - Tanítsál meg engem a te igaz utadra,
Hadd jussak el rajta a te igazságodra;
Ellenségeimet gonosz szándékukban Ne engedd szabadjára. - Ha tebenned, Uram, nem reménykedtem volna,
A nagy bánat miatt megemésztettem volna;
Az élőknek földjén a te javaidat Meg nem láthattam volna. - Azért, ó, én lelkem, serkentsd fel te magadat:
Mit töröd, fárasztod nagy bánatban magadat?
Majd meg fogod látni Uradnak jóvoltát, Csak el ne hagyd magadat.
Zsolt 27
szöveg: Detrekő, 1582 | dallam: Kolozsvár, 1744
Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! Ne dobj oda ellenségeim indulatának... A 27. zsoltár 11-12. verse alapján nyert kiigazítást és vált érthetőbbé az egyébként ismert zsoltárdicséret 5. verse. Bővebb ismertető