Az ének szövege
- Uram, te nagy haragodban, / Mely miatt vagyok búban,
Engemet ne feddj meg!
És haragodnak tüze, / Szűnjék meg sebessége,
Melyben ne büntess meg! - Nékem, Uram, légy irgalmas, / Mert vagyok nagy fájdalmas.
Ne hagyj, Uram, kérlek!
Gyógyítsd meg kínjaimat, / Elgyöngült tagjaimat
Újítsd meg, hogy éljek! - Lelkem igen háborodik, / Ínségében bánkódik,
Kesergek szívemben:
Uram, meddig hagysz engem / Ily erősen vergődnöm
E nagy gyötrelemben? - Térj, Uram, kegyesen hozzám, / Mert, jaj, elfogyatkozám!
Te nagy irgalmadból
Szánj meg nagy nyavalyámban / És keserves kínomban:
Ments meg a haláltól! - Elfáradtam bánatimban, / Egész éjjel sírtomban;
Könnyhullatásimmal
Nedvesítem ágyamat, / Áztatom nyoszolyámat,
Sűrű siralmimmal. - Sok szomorúságom miatt / Az én orcám elhervadt,
Szemem homályosult;
Ezt szerzik ellenségim, / Vigadnak gyűlölőim,
Min szívem elbúsult. - Azért éntőlem menjetek, / Kik gonoszságban éltek;
Távozzatok innen!
Mert az Úr kiáltásom, / Meghallgatá sírásom,
És bevett kedvébe. - Könyörgésem meghallgatja / Az Úr, és elfogadja
Én imádságomat,
És amit tőle kérek, / Minden jókat megnyerek,
Úgy kívánja jómat. - Azért minden ellenségim / És én háborgatóim,
Pironkodjatok el!
Már mind hátra térjetek, / És megszégyenüljetek
Nagy hirtelenséggel!
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: G. Franc, Genf, 1542
Kiemelt versek: 1., 3–4., 8.
Meghallgatható dallama / orgonafeldolgozásban
A hét bűnbánati zsoltár (Zsolt 6; 32; 38; 51; 102; 130; 143) közül az első, azonban nem a bűnbánó bűnös szólal meg itt, hanem a szenvedő és segítséget kérő emberé. Szövegét a 2-3. és a 6-7. versekben - az érthető, értelmes éneklés érdekében - igazítottuk.