Az ének szövege
- Tebenned bízom, én Istenem, / Kérlek, oltalmazz meg, / Gyalázattól ments meg, / Hogy örök szégyenbe ne essem! / A te nagy jóvoltodból / Tarts meg minden gonosztól!
- Hajtsd hozzám füled, tarts meg engem, / Nyújtsad segítséged, / Amint megígérted, / Hogy segítségül leszel nékem; / Légy azért én kősziklám / És én erős kőváram!
- Ments ki a hamisnak kezéből, / És annak markábul, / Aki él csalárdul; / Oltalmazz meg a kegyetlentől! / Benned bíztam, Uramba’ / Gyermekségemtől fogva.
- Hogy származám anyám méhéből, / Ottan is énnékem / Voltál reménységem. / Anyám méhéből engem kivől, / Azért neked éneklek, / És szüntelen dicsérlek.
- Engem csudának tartnak sokan, / De te vagy énnékem / Biztos menedékem. / Adj éneket az én szájamba, / Hogy hirdessem nevedet, / Áldjam dicsőségedet!
- Ez én erőtlen, vén koromban, / És betegségimben / Ne vess el, Úr Isten! / Ne hagyj el nyomorúságimban, / Midőn szegény testemben / Semmi erősség nincsen!
- Szüntelen hirdeti én nyelvem / Szent igazságodat / És nagy jóvoltodat. / Jótettid mindennap beszélem, / Sokságát nem titkolom, / Noha számát nem tudom.
- Az Úrnak erejére térek, / És ő nagy hatalmát, / Szemlélem jóvoltát. / Nagy igazságát az Istennek / Mindenkor emlegetem, / Soha el nem felejtem.
- Gyermekségemtől fogva engem / Híven tanítottál / Csudadolgaiddal. / És hogy immáron megvénhedtem, / És a hajam megőszül: / Légy most is segítségül!
- Míglen a te karod erejét / Hirdetem mindennek, / Jövendő nemzetnek, / És igazságodnak hűségét, / Melyet lát nyilván minden, / Magasztalom szüntelen.
- Hozzád hasonló ki lehetne? / Engemet, Úr Isten, / Ejtél nagy ínségbe. / De a föld mélységéből végre / Ismét kivontál engem, / Visszaadtad életem.
- Erősségemet öregbítéd, / És felmagasztaltál, / Mélységből felhoztál. / Énhozzám tért, Uram, felséged, / És megvigasztalt engem, / Midőn voltam ínségben.
- A te hűségedet, Úr Isten, / Hirdetem, éneklem, / Mindennek beszélem. / Dicsérlek lantnak zengésében, / Ó, szentek dicsősége, / Izráelnek szentsége!
- Ajkaimmal vígan dicsérem / A te hatalmadat / És nagy irgalmadat. / Lelkemet hozzád fölemelem: / Megtartád életemet, / Hogy dicsérjelek téged!
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Kiemelt versek: 1–3., 7., 13–14.
Meghallgatható dallama
Az Istenbe vetett bizalom imádsága, melyben az idős, tapasztalt zsoltáríró - ellenségei büszkeségét panaszolva - Istent hívja segítségül a szabaduláshoz. A zsoltár hálaadással és dicséretmondással zárul.