68. Hogyha felindul az Isten

Az ének szövege

1. Hogyha felindul az Isten, / Elkergettetnek szertelen
   Minden ő ellenségi.
   És elfutamodnak széjjel / Ő haragos színe elől
   Minden ő gyűlölői.
   Úgy elűzetnek hirtelen, / Mint a füst semmivé leszen,
   Elvész minden ő dolguk;
   Mint viasz olvad a tűztől, / Úgy az ő kemény színétől
   Elvesznek a gonoszok.
2. De az igazak mindnyájan / Örvendeznek nagy vígságban
   A kegyes Isten előtt;
   És víg szívvel énekelnek, / Hogy ő kevély ellenségek
   Megszégyenült, elveszett.
   Nagy örömmel az Istennek, / Énekeljetek nevének,
   Dicsérjétek, áldjátok;
   Ki puszta földeken megyen, / Kinek neve erős Isten:
   Őtet magasztaljátok!
3. Őelőtte vigadjatok, / Mert ő az árváknak atyjok,
   Kiket táplál kegyesen;
   Az özvegyeknek oltalma / Az ő isteni hatalma,
   Lakván ő szentségében.
   Isten a mi segedelmünk, / És kegyesen lakik velünk,
   Őriz minket mint népét;
   Élet és halál kezében, / Ő az erős, örök Isten,
   Megtartja minden hívét.
4. Énekeljetek Istennek, / Ki lakója az egeknek,
   Kiket teremtett régen.
   Ahol nagy hatalmával ül, / Honnan szava úgy megdördül,
   Hogy zeng és harsog minden.
   Dicsérjétek nagy hatalmát, / Ki felséges méltóságát
   Izráelen láttatja!
   Kinek nagy erejét ott fönn, / Az égen és a felhőkön
   Senki sem tagadhatja.
5. Ó, csudálatos az Isten / Az ő dicső szentségében!
   Ki Izráel népének
   Erőt ád nagy kegyelmesen; / Azértan minden időben
   Mitőlünk dicsértessék!

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: M. Greiter, Strasbourg, 1525

Meghallgatható dallama

Az ének letöltése