Digitális Református Énekeskönyv

68. Hogyha felindul az Isten

zsolt-068.jpg

Az ének szövege

  1. Hogyha felindul az Isten, / Elkergettetnek szertelen
    Minden ő ellenségi.
    És elfutamodnak széjjel / Ő haragos színe elől
    Minden ő gyűlölői.
    Úgy elűzetnek hirtelen, / Mint a füst semmivé leszen,
    Elvész minden ő dolguk;
    Mint viasz olvad a tűztől, / Úgy az ő kemény színétől
    Elvesznek a gonoszok.
  2. De az igazak mindnyájan / Örvendeznek nagy vígságban
    A kegyes Isten előtt;
    És víg szívvel énekelnek, / Hogy ő kevély ellenségek
    Megszégyenült, elveszett.
    Nagy örömmel az Istennek, / Énekeljetek nevének,
    Dicsérjétek, áldjátok;
    Ki puszta földeken megyen, / Kinek neve erős Isten:
    Őtet magasztaljátok!
  3. Őelőtte vigadjatok, / Mert ő az árváknak atyjok,
    Kiket táplál kegyesen;
    Az özvegyeknek oltalma / Az ő isteni hatalma,
    Lakván ő szentségében.
    Isten a mi segedelmünk, / És kegyesen lakik velünk,
    Őriz minket mint népét;
    Élet és halál kezében, / Ő az erős, örök Isten,
    Megtartja minden hívét.
  4. Énekeljetek Istennek, / Ki lakója az egeknek,
    Kiket teremtett régen.
    Ahol nagy hatalmával ül, / Honnan szava úgy megdördül,
    Hogy zeng és harsog minden.
    Dicsérjétek nagy hatalmát, / Ki felséges méltóságát
    Izráelen láttatja!
    Kinek nagy erejét ott fönn, / Az égen és a felhőkön
    Senki sem tagadhatja.
  5. Ó, csudálatos az Isten / Az ő dicső szentségében!
    Ki Izráel népének
    Erőt ád nagy kegyelmesen; / Azértan minden időben
    Mitőlünk dicsértessék!

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: M. Greiter, Strasbourg, 1525

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés