Az ének szövege
- Hogyha felindul az Isten, / Elkergettetnek szertelen
Minden ő ellenségi.
És elfutamodnak széjjel / Ő haragos színe elől
Minden ő gyűlölői.
Úgy elűzetnek hirtelen, / Mint a füst semmivé leszen,
Elvész minden ő dolguk;
Mint viasz olvad a tűztől, / Úgy az ő kemény színétől
Elvesznek a gonoszok. - De az igazak mindnyájan / Örvendeznek nagy vígságban
A kegyes Isten előtt;
És víg szívvel énekelnek, / Hogy ő kevély ellenségek
Megszégyenült, elveszett.
Nagy örömmel az Istennek, / Énekeljetek nevének,
Dicsérjétek, áldjátok;
Ki puszta földeken megyen, / Kinek neve erős Isten:
Őtet magasztaljátok! - Őelőtte vigadjatok, / Mert ő az árváknak atyjok,
Kiket táplál kegyesen;
Az özvegyeknek oltalma / Az ő isteni hatalma,
Lakván ő szentségében.
Isten a mi segedelmünk, / És kegyesen lakik velünk,
Őriz minket mint népét;
Élet és halál kezében, / Ő az erős, örök Isten,
Megtartja minden hívét. - Énekeljetek Istennek, / Ki lakója az egeknek,
Kiket teremtett régen.
Ahol nagy hatalmával ül, / Honnan szava úgy megdördül,
Hogy zeng és harsog minden.
Dicsérjétek nagy hatalmát, / Ki felséges méltóságát
Izráelen láttatja!
Kinek nagy erejét ott fönn, / Az égen és a felhőkön
Senki sem tagadhatja. - Ó, csudálatos az Isten / Az ő dicső szentségében!
Ki Izráel népének
Erőt ád nagy kegyelmesen; / Azértan minden időben
Mitőlünk dicsértessék!
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: M. Greiter, Strasbourg, 1525
Meghallgatható dallama
A francia reformátusok, az úgynevezett hugenották üldöztetésének korában, hitükért és létükért folyt élet-halál harcaik idején ez a zsoltár vált a hit harcosainak csataénekévé. Tartalmát tekintve már a bibliai meghatározás szerint is harci-, sőt győzedelmi ének; legújabb Ószövetség-fordításunk szerint: Isten Adventje, azé az Istené, akinek megjelenése egyszerre üdvözítés és ítélet, aki megszabadítja népét és aki előtt a többi népek rendre meghódolnak. A régi reformátusok az ünnepi alkalmak között Húsvétkor és Áldozócsütörtökön is szokták énekelni. (Csomasz Tóth K.)