Az ének szövege
- Dicséretet mond nyelve mindennek
Tenéked, könyörülő Istennek,
Hogy meglátván nyavalyás sorsunkat,
Elvégezted szabadításunkat,
Evégre Fiad küldéd e világra,
Hogy utat nyisson nékünk mennyországra. - Megaláztad, hogy felmagasztaljon,
Ő szomorkodott, hogy vigasztaljon;
Szegénységben élt, hogy gazdagítson,
Meghalt, hogy minket megszabadítson
Kárhozatától az örök halálnak:
Ily dolgot még angyalok is csudálnak. - Áldott légy, Atyánk, hogy könyörültél,
És hozzánk ilyen megtartót küldtél!
Vígy elébb ennek ismeretében,
Adj üdvösséget Fiad nevében;
Igaz hit által köss össze ővele,
Melynek a szeretet légyen kötele. - Tekints Fiadnak szent érdemére,
Melyet elődbe tett drága vére;
Érte bocsásd meg sok bűneinket.
A kárhozattól szabadíts minket,
Általa végre hozzád égbe érjünk,
Ott szent Fiaddal s Lelkeddel dicsérjünk!
szöveg: Keresztesi J., Debrecen, 1806 | dallam: G. Franc, Genf, 1551 (50. zsoltár)
Meghallgatható: dallama
Az alapdallamként szolgáló 50. zsoltárt régen adventi zsoltárként tartották számon; a második Adventre, azaz Krisztus ítéletre való eljövetelére gondolva.