Az ének szövege
- Álmélkodással csudáljuk / Véghetetlen szerelmed,
Ó, Isten, ha megvizsgáljuk / Kijelentett kegyelmed;
Ezt száj ki nem mondhatja, / Nyelv nem magyarázhatja. - Mert az emberi nemzetet / Annyira becsülötted,
Hogy te egyetlenegyedet / Érette elküldötted
Emberi ábrázatban, / Hogy élne gyalázatban. - Ó, Isten bölcsességének / Megfoghatatlan titka!
Mély tengerét szerelmének / Ki értené, mily ritka;
Ki ezt eszébe venné, / Mélyen szívébe tenné. - Mi azért vígan dicsérünk, / Ó, jó Atyánk, tégedet,
Magasztalunk, s arra kérünk, / Hogy te szeretetedet
Gerjesszed fel szívünkben, / Jobban-jobban lelkünkben.
szöveg: Szilágyi B., Debrecen, 1806 | dallam: Debrecen, 1811 (Ó, áldandó Szentháromság)
Szilágyi Bálint († 1807) jabloncai lelkész ezt az énekét eredetileg a 146. zsoltár dallamára írta, csak 1921 óta társult mostani dallamával. A harmadik versszak szövegi igazítását az egyetemes énekeskönyvből (MRÉ 176) vettük át.