Az ének szövege
- A jöttöd miként várjam, / Hogyan fogadjalak,
Ki mindeneknek vágya, / Ki lelkem éke vagy?
Ó, Jézus, gyújts e szívbe’ / Most szent szövétneket,
Hogy keressem és értsem / Te szent tetszésedet! - Ma Sionod hint néked / Zöld pálmaágakat,
És én is áldlak téged, / Mondván zsoltárokat.
A szívem örvendezve / Csak téged dicsőít,
És buzgón zengedezve / Hirdeti tetteid. - Ó, mit tettél te értem, / Mint szerzél örömet!
Nemrég még testem-lelkem / Kínok közt szenvedett,
És áldott országodból / Én, jaj, kiűzettem;
Te örök jóvoltodból / Azt visszanyerhettem. - Én rút fogságban voltam, / Te megszabadítál,
És voltam gyalázatban, / Te felmagasztaltál,
És égi dicsőségre / Te magad emeltél,
És örök üdvösségre / Te elsegítettél. - Az örök fényességből / E földre mi hozott?
A szerelmed, mely mennyből / Engem itt meglátott!
Mert láttad e világot / S a tenger szenvedést:
Otthagyván mennyországot, / E földre hoztál fényt. - Ezt jól szívedbe véssed, / Kit bánat ért vagy gyász,
Kit lelki szenvedésed, / Sok bűnöd megaláz!
Ó, ne félj, közel van már / A te segítséged,
Mert Jézus, földre szállván, / Hozza békességed. - Már éjjel-nappal nem kell / Azon aggódnotok,
Hogy pislákoló hittel / Miként fogadjátok,
Mert önként jön le hozzánk / Az élő Szeretet,
Örömöt, békét hoz ránk / A bűn és baj helyett. - Ó, ne féljetek tőle, / Bár sok a bűn, a gond,
Hisz elfedezi őket / A mi hű Megváltónk!
A megtérő szíveknek / Ő üdvösséget hoz,
A benne reménylőknek / Ő békességet oszt. - Hát ne félj ellenségtől, / Se mérges nyilától:
A szabadítás eljön / Az egek Urától!
A győztes Jézus jön már, / És győzelmet szerez,
És zúg és zeng a zsoltár, / A földön béke lesz. - Az Úr ítélni fogja / Az őt ítélgetőt,
De kebelére vonja / Az őbenne hívőt.
Ó, jöjj el, Dicsőségünk, / A lelkünk óhajtoz,
Hisz te vagy örökségünk, / Hát emelj magadhoz!
szöveg: P. Gerhardt, 1653 | fordítás: Zengedező mennyei kar, 1735 | dallam: M. Teschner, 1614
Meghallgatható: kórus/gyülekezeti ének
Advent első hetének legfontosabb koráléneke. Karl Barth szerint a hit általi megigazulás himnusza, melynek második verse a virágvasárnapi történetre – a középkori olvasmányrendben advent első vasárnapjának evangéliumára – utalva a királyként érkező Krisztust dicsőíti. Az 1-5. vers Jézushoz szóló imádság, a 6-10. versek a gyülekezethez szóló prédikáció.