Az ének szövege
- Isten, te vagy én Istenem,
Jó reggel kereslek én téged,
Hozzád óhajtván, elepedett
Szomjúság miatt én lelkem.
Én testem hozzád áhítozik,
Szomjúságban elhalt szintén
E puszta és száraz földön,
Hol semmi víz nem találtatik. - Mert látni igen kívánja
A te nagy erős dicsőséged,
És isteni tiszteletedet
A te dicső templomodba’.
Mert nékem drágább életemnél
A te nagy kegyelmességed,
Melyért én ajakim téged
Dicsérjenek szép énekléssel. - Magasztallak én tégedet
Életemnek minden rendiben,
Én kezeimet fölemelvén
Áldom te dicső nevedet.
Örvend, mintha drága étkekkel
Jóllakott volna én szívem;
Szent Fölségedet dicsérem,
Éneklek rólad nagy örömmel. - Rólad el nem felejtkezem,
Még ágyamban is emlegetlek,
És midőn reggel én fölkelek,
Csak terólad emlékezem.
Mert énvélem te sok jót tettél,
Megszabadítottál engem,
Azért most is én életem
Szárnyaid árnyékában örül.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Meghallgatható dallama
A zsoltárt az egyházi hagyomány reggeli éneknek tartja, mert a 2. vers „vágyakozom” szavát a Septuaginta fordítás a „hajnal” főnévből származtatva „korán kelek”-kel fordítja.
A zsoltáríró már látta Istent a szentélyben, részt vett az áldozati lakomán, megtapasztalta, hogy az Úr az ő „segítségére lett”. (Jubileumi kommentár) Bővebb ismertető