Az ének szövege
- Úr Jézus, aki felséggel / És dicsőséggel mentél égbe, / És ottan vettél hatalmat, / Nagy birodalmat, teljességbe: / Lelkünk áldja Istenséged, / És híven téged magasztalunk, / Bárha nem látunk szemünkkel, / De hitünkkel megtapasztalunk.
- Te is e dicsőségedből, / Szent székedből fordítsd le szemed, / Erőtlen teremtésidre, / Híveidre öntsd ki érdemed. / Mennyben létednek hasznában, / Javaiban részesekké tégy; / Szent Atyád előtt érettünk, / Kik vétettünk, esedezőnk légy.
- Mivel te utat nyitottál, / És tanítottál mennybe menni, / Adjad, hogy téged kövessünk, / És siessünk nyomodba’ lenni. / Segítsd igyekezetünket, / Vond szívünket te magad után, / Hogy a te akaratodnak / S nyomdokodnak járhassunk útján.
- Majd ha megfutjuk pályánkat, / Várt pálmánkat a kezünkbe add, / Lelkünket, ó, szerelmesünk, / Hű kezesünk, magadhoz fogadd! / Testünket is emeld végre / Dicsőségre isteni karral, / Hol tégedet szemlélhessünk, / Dicsérhessünk az égi karral.
szöveg: Keresztesi J., Debrecen, 1806 | dallam: L. Bourgeois, Lyon, 1547 (138. zsoltár)
A mennybe ment Krisztushoz szóló, hálaadó, kérő imádság.