Az ének szövege
- Az én lelkem szép csendesen / Nyugszik csak az Úr Istenben,
Mert csak ő az én üdvösségem. / Ő nékem erős kőváram,
Megtartóm és én oltalmam, / Minden gonosztól megment engem. - Azért, szívem, reménységed / Csak az Úr Istenben vessed,
Élj csak az ő segedelmével! / Ő nekem magas kőszálam,
Oltalmam és erős bástyám, / Hogy soha ne tántorodjam el. - Az Isten én üdvösségem, / Erősségem, dicsőségem;
Bízzatok azért csak őbenne! / Előtte ti szíveteket,
Töltsétek ki lelketeket, / Ő legyen lelkünk segedelme! - Ne bízzatok erőszakban, / Hamisan szerzett zsákmányban,
Mulandó dolgon ne kapjatok! / Ha sokasul ti kincsetek,
Abban ne bízzék szívetek, / Mert nem állandó gazdagságtok. - Az Isten egy szót szólt egyszer, / Melyet én hallottam kétszer:
Hogy nagy ereje vagyon néki. / A kegyesség, Uram, tied,
És te nyilván megfizeted, / Akinek dolga mint érdemli.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Lyon, 1547
dallama
Az Istenbe vetett csendes bizodalom és gyermeki hűség meghatóan költői kifejezése ez a kedvelt zsoltárunk. A benne eláradó derűs nyugalom nem a világnak hátat fordító, passzív vallásosságnak, hanem a világ és az élet változásai és ellentmondásai között kiegyensúlyozott helytállásnak a hangja. (Csomasz Tóth K.) Az énekversek folyamatos számozása, valamint a 3-4. versben alkalmazott igazítások minden bizonnyal hozzájárulhatnak a zsoltár ismertebbé válásához.