Az ének szövege
- Jézus, ki a sírban valál,
Általad meghalt a halál,
Az élet pedig feltámadott,
Mert szent tested meg nem rothadott.
Él a Jézus, a mi fejünk,
Keresztyének, énekeljünk,
Ülvén húsvét ünnepeket,
Új győzedelmi éneket. - Hol van, koporsó, hatalmad?
Elveszett nyert diadalmad.
Hová lett, ó, halál, a fullánk,
Melyet fensz már régóta reánk?
Már nem rettegünk miatta,
Mert Jézus meghódoltatta
Ama félelmek királyát,
Megnyitván sírjának száját. - Nincs már szívem félelmére
Nézni sírom fenekére,
Mert látom Jézus példájából,
Mi lehet a holtak porából.
Szűnjetek meg, kétségeim,
Változzatok, félelmeim,
Reménységgé, örömökké,
Mert nem alszom el örökké. - Sőt, hiszem, hogy e tört cserép
Edény leend még egyszer ép,
És tetemim megépíttetnek,
Bár veséim megemésztetnek.
Gyalázat elvettetésem,
De pompás lesz kikelésem,
Új eget látván ezekkel
Az újra megnyílt szemekkel. - Jézus, segíts engem ebben,
Hogy éltem folyjék szentebben,
És hogy ne menjek ítéletre,
Támassz fel engem új életre.
A te Lelkednek ereje
Az új életnek kútfeje;
Hogy hadd legyek élő személy,
Lelked által énbennem élj!
szöveg: Lengyel J., Debrecen, 1806 | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551 (35. zsoltár)
Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. (Zsolt 16,10) Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? (1Kor 15,55) E két igehely határozza meg e jól ismert húsvéti dicséret mondanivalóját, különösen annak 2-3. versét.