Az ének szövege
- Minket, Úr Isten, elhagyál,
És reánk megharagudtál,
Tőled széjjel eloszlatánk,
Térj kegyesen ismét hozzánk!
Mind e földet megindítád,
Nagy hatalmaddal megrontád,
Fordítsd meg az ő nagy romlását,
Mert romlásában meg nem állhat. - Népedet keményen tartád,
És igen megsanyargatád;
Minket mintegy csípős borral,
Itatál keserű búval.
De akik tégedet félnek,
A zászlót adád nékiek,
Hogy fölemeljék igazságban,
Bízván a te szent oltalmadban. - Légy minékünk segítségül,
Őrizz meg ellenséginktől,
Mert az emberi segítség
Hiábavaló reménység.
Az Isten által minekünk
Lészen erős győzedelmünk,
És megszabadít ő bennünket,
Megtapodja ellenségünket.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562
Meghallgatható dallama