Az ének szövege
- Erős vár a mi Istenünk, / Jó fegyverünk és pajzsunk, / Ha ő velünk, ki ellenünk? / Az Úr a mi oltalmunk. / Az ős ellenség / Most is üldöz még, / Nagy a serege, / Csalárdság fegyvere, / Nincs ilyen több a földön.
- Erőnk magában mit sem ér, / Mi csakhamar elesnénk; / De küzd értünk a hős vezér, / Kit Isten rendelt mellénk. / Kérdezed: ki az? / Jézus Krisztus az, / Isten szent Fia, / Az ég és föld Ura, / Ő a mi diadalmunk.
- E világ minden ördöge / Ha elnyelni akarna, / Minket meg nem rémítene, / Mirajtunk nincs hatalma. / E világ ura / Gyúljon bosszúra: / Nincs ereje már, / Reá ítélet vár: / Az Ige porba dönti.
- Az Ige kőszálként megáll, / Megszégyenül, ki bántja; / Velünk az Úr táborba száll, / Szent Lelkét ránk bocsátja. / Kincset, életet, / Hitvest, gyermeket / Mind elvehetik, / Mit ér ez őnekik? / Miénk a menny örökre.
Zsolt 46 | szöveg és dallam: M. Luther, 1529 | fordítás: Payr S., 1911 | másik változat az eredeti dallam és ritmus szerint: 161
Meghallgatható gyülekezeti énekként
A 46. bibliai zsoltárra készült éneket Luther valószínűen 1527-ben a reformáció hívei és ellenségei között a speyeri birodalmi gyűlésben megmutatkozott feszültség hatása alatt írta. Nagyon szerette ezt az énekét, különösen életének nehéz óráiban, fontos döntésének idején erősítette magát vele. (Csomasz Tóth K.) A korál eredeti ritmusa és 16. századi magyar fordítása a 161. szám alatt található. Énekismertető