Az ének szövege
- Jézus Krisztus, mi kegyelmes királyunk,
Könyörgéssel te elődbe járulunk,
Kik e siralomnak völgyén nyomorgunk:
Te légy nékünk segítségünk, oltalmunk. - Reád hagyjuk Anyaszentegyházunkat,
Hisszük, hogy jól látod nyavalyáinkat;
Elmerülni ne hagyd kicsiny hajódat,
Parancsolj és csendesítsd a habokat. - Ébredj, Uram, mert immár elmerülünk,
Veszedelmes habokban elsüllyedünk;
Szükségünkben tehozzád esedezünk:
Jézus Krisztus, hallgass meg, téged kérünk! - Védelmezzed a te kicsiny bárkádat!
Benned bízik a te küzdő Egyházad;
Te szent véred érette kiontottad:
Elmerülni ne hagyd, ha megváltottad! - Ne hagyj, kérünk, egyetlenegy Jézusunk,
Jusson te elődbe mi imádságunk,
És hallgass meg, egyetlenegy Szószólónk,
Tekints reánk, hatalmas Közbenjárónk! - Sőt, légy erős kőfala te népednek,
Szaporítsad számukat híveidnek,
Vezéreljed nyelvét hirdetőidnek,
Kik nevedért gyakran bosszút szenvednek. - Szent az Atya, mindenek megtartója,
Szent a Fiú, mindenek Megváltója;
Ó, Szentlélek, hívek bátorítója,
Szent, szent, szent a te neved, minden vallja!
szöveg: Debrecen, 1592 | dallam: régi források alapján Szabadka, 1939 (Mely igen jó az Úr Istent dicsérni)
Az énekben a tengeri vihar (Mk 4,37-38) történetének képét használva a létében fenyegetett, válságban élő evangéliumi gyülekezet könyörgése, egyedül az Úr Jézusba fogózkodó hite csendül fel. (Csomasz Tóth K. alapján) A korábbi 2. és 5. vers elmaradt, a kezdősorban is kis változtatás történt.