Az ének szövege
- Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege,
Mert nem árthat néked senki gyűlölsége,
Noha e világnak rajtad dühössége,
De nem hagy szégyenben Krisztus ő Felsége. - Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy,
Az Atya Istennél bizony te kedves vagy;
Ő szent Fia által már te is fia vagy,
Minden dicsőségben, higgyed, hogy részes vagy. - Hogyha te igazán a Krisztusban bízol,
Higgyed, hogy lélekben Istennél gyarapszol,
Ha Krisztus véréből igaz hittel iszol:
Higgyed, hogy örökké meg nem szomjúhozol. - Akármint halásszon az ördög utánad,
Az ő tagjaiban dühösködjék rajtad,
Mind tőrrel, fegyverrel siessen utánad,
Ha Krisztusban bízol, higgyed, az sem árthat. - Rajtad semmit sem fog a pogány ellenség,
Noha nehéz néked a rettenetesség;
Bátor koncra hányjon a hitlen ellenség:
Feltámaszt a Krisztus, néked nagy reménység. - Oltalmazza Krisztus az ő szent egyházát,
Miként a jó pásztor saját juhocskáját;
Valaki hallgatja a Krisztus mondását,
Viseli mindenkor szorgalmatos gondját. - Siess most mihozzánk, Krisztus, segélj minket,
A te szent igéddel neveljed hitünket,
És te Szentlelkeddel bírjad életünket,
Hogy minden dolgunkban dicsérhessünk téged. - Igaz fogadásod és minden beszéded,
Nyilván vagyon immár minden dicsőséged;
Ne hagyd elpusztulni e kicsiny sereget,
Melyért a keresztfán szenvedtél gyötrelmet! - Ne nézzed, Úr Isten, e világ vakságát,
Te nagy jóvoltodról háládatlanságát,
A te igéd ellen ily nagy káromlását:
Nézzed a Krisztusnak ártatlan halálát. - Vedd el már mirólunk a sok ellenséget,
Vedd ki miközülünk a sok gyűlölséget;
Essenek szégyenbe minden ellenségink,
Kik dicsőségedet tagadják s nevetik. - Senkiben nem bízik az Anyaszentegyház,
Hanem csak tebenned, ki minket oltalmazsz,
És igazságoddal mindenkoron táplálsz,
Te szent sebeiddel minket megvigasztalsz. - Hálát adunk néked, mennybéli nagy Isten,
Ki vagy egy szentségben és három személyben.
Ne hagyj elrettennünk keserűségünkben,
Halálunk óráján ne essünk kétségben!
szöveg: Szkhárosi Horváth A., 1569 előtt | dallam: Kolozsvár, 1556
Meghallgatható gyüllekezeti énekként
A magyar reformáció énekköltésének egyik legjellemzőbb és legértékesebb darabja. Több régi megjelenési helyén Lk 12,32 áll textusként: "Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!" - mely alapján a költemény nem más, mint énekbe foglalt igemagyarázat. (Csomasz Tóth K. alapján)