Az ének szövege
- Már nyugosznak a völgyek, / Az erdők s minden földek,
Már alszik a világ,
De míg eljön az álom, / A szívemet kitárom,
S az Úrhoz küldök hő imát. - Ó, nap, hová tűntél el, / Hová űzött az éjjel,
Mely harcban áll veled?
Te nem ragyogsz az égen, / De más napom van nékem:
Betölti Jézus szívemet. - Már rám borul az éjjel, / De biztatnak reménnyel
Ott fenn a csillagok,
Hogy engem is a mennybe / Felvisz az Úr kegyelme,
Ha a földtől megválhatok. - A test nyugalmat áhít, / És leveti ruháit,
Halandóság jelit,
De Jézusom az égbe / Öltöztet dicsőségbe,
Ha végórám elközelít. - Ti, fáradt tagok, mostan / Tegyétek le nyugodtan
A napnak terheit.
Vigadj, szívem, te is majd / Levetheted a bút, bajt
S a bűn terhét, mely keserít. - Már álom jő szememre; / Ki vigyáz életemre,
Ha most elszunnyadok?
Izráel őrizője / Lesz házamnak védője:
Nem érhetnek károk, bajok. - Te légy, Jézus, oltalmam, / Nálad lesz jó jutalmam,
Hű szárnyaid alatt.
Te vigyázz csak, Uram, rám, / Nem árt akkor a Sátán:
Testem-lelkem békén marad. - Ti is távol s közelben, / Akik szerettek engem:
Békén pihenjetek;
A sötét éjszakába / Az Úr világossága
Őrködjék hűn fölöttetek.
szöveg: P. Gerhardt, 1647 | fordítás: Sántha K. | dallam: H. Isaac, 1495
Megjegyzés: a dallam első hangja változott, ahogyan azt Bachnál (valamint az evangélikus énekeskönyvben) is találjuk.