Az ének szövege
- Ne jöjjön addig szememre álom,
Míg Teremtőmnek és Gondviselőmnek,
Kitől minden jó adományok jőnek,
Jótéteményit meg nem hálálom. - Ha elgondolom, mennyi jót vettem
Tetőled, Atyám, méltatlan létemre:
Csudálom, mint vigyázol életemre,
Ki csak eltűrést sem érdemlettem! - Áldalak, hogy e megrepedezett
Nádszálat ma eltörni nem engedted;
Gyarló életem híven vezérelted,
Melyet sok veszély megkörnyékezett. - Számnak mind étele, mind itala,
Az ép elme az egészséges testben,
Az öröm és a békesség szívemben:
Ingyen való adományod vala. - Kihez menjek több kegyelmet kérni?
Szemem és szívem tehozzád emelem,
Mert a tenálad lakozó kegyelem
Mélységeit nem lehet megmérni. - Bizton hajtom le fejem ez éjjel,
Ha te, hű Pásztor, tartasz engem szemmel,
Így szemem nem lát s nem hallok fülemmel:
Nem bánthat senki semmi veszéllyel. - Légy hát őrállóm ez éjszakában!
Hogyha tőreit útjaimba hányja,
Aki vagy vesztem, vagy károm kívánja:
Ne jusson célhoz rossz szándékában. - Adjad, hogy véghez vigyem munkáim,
Lelkem és testem újra erőt végyen,
És nyugodalmam mértékletes légyen,
Hogy munkára szánhassam óráim. - Nem bocsátlak el, Atyám, tégedet,
Míg meg nem áldasz engemet, fiadat:
Dicsőítsd meg hát bennem irgalmadat,
És én magasztalom Felségedet.
szöveg: Lengyel J., Debrecen, 1806 | dallam: P. Davantès, Genf, 1562 (74/116. zsoltár)