696. Adjunk hálát megtartó Istenünknek!

Az ének szövege

1. Adjunk hálát megtartó Istenünknek! / Ismét egy napját eltölténk éltünknek,
   Melyen ő nékünk békességet adott, / Gondviselő oltalmába fogadott;
   Megadá mindennapi kenyerünket, / Megtartá erőnket, egészségünket.
2. Ajánljuk magunk ismét oltalmába, / A már bekövetkező éjszakába,
   Mert nem lehet annak semmi félelme, / Akinek a Mindenható védelme;
   Az övéinek ő ad nyugodalmat, / Akik csak benne keresnek oltalmat.
3. Köszönjük, Uram, hogy mirajtunk ma is / Gondviselésed volt hűséges paizs,
   Hogy megmentetted veszélytől éltünket, / Szánkat panasztól, sírástól szemünket;
   Munkánkra áldást s elég erőt adtál, / És az estére békében juttattál.
4. Hányan, kik hosszú életet reméltek / Reggel tetőled: még estét sem értek;
   És egészségért sokan esedeztek, / Kiket fájdalmak ágyukba szegeztek;
   Árvákká lettek sokan s özvegyekké, / Vagy gazdagokból váltak szegényekké.
5. Mennyivel voltunk mi ezeknél jobbak, / Hű védelmedre mennyivel méltóbbak?
   Mégis, te minket, ím, különválasztál, / Ránk semmi romlást, kárt, veszélyt nem hoztál;
   Hordozott ingyen nagy kegyelmességed: / Áldunk örökké ezért, Urunk, téged!
6. Kérünk, ez éjjel is tartsd meg éltünket, / Csendes álommal újíts meg bennünket,
   Több örvendetes reggelre virrassz fel, / Új életre új napoddal támassz fel,
   Hogy új erővel tégedet szolgáljunk: / Az Úrnak éljünk és az Úrnak haljunk.

szöveg: Háló Kovács J., Debrecen, 1806 | dallam: L. Bourgeois, Strasbourg, 1545 (23. zsoltár)

Az ének letöltése