Az ének szövege
- Kegyelmezz meg nekem, én Istenem,
Mert az ember igen kerget engem,
Nagy hatalommal támad ellenem,
Hogy engem elejthessen.
Sok ellenségim háborgatnak szörnyen,
Elszánták, hogy elnyeljenek hirtelen,
Úr Isten, én ilyen nagy félelmemben
Benned reménységem! - Én az Úr Istenben dicsekedem,
Szent igéjében nem kételkedem.
Mit tehetne az ember énnekem,
Aki kerget engemet?
Visszafordítják az én beszédemet,
És naponként úgy jártatják eszüket,
Hogy nékem szerezzenek veszedelmet,
Csak gonoszt gondolnak. - A gonoszságban nagy bizodalmuk,
Azt vélik, jól lészen minden dolguk,
De haragod ha sújt, Uram, rajtuk:
Őket te mind levered.
Könyörgésemet midőn hozzád nyújtom,
Ellenségimet ottan futni látom,
Mert velem vagy, és te vagy megtartásom,
Kegyelmes Istenem! - Úr Isten, Fölségedet dicsérem,
És szent igédben nem kételkedem;
Áldom az Urat, míg lesz életem,
Bízván ő beszédében.
Reménységemet vetem az Istenben,
Irgalmasságára nézek szüntelen,
Azért félelmem senkitől nem lészen:
Ki árthatna nekem? - Szent fogadásom tartja azt nekem,
Hogy jóvoltodért neved dicsérjem,
Mert kegyelmesen megmentéd lelkem
A halál köteléből.
És lábaimat megtartád eséstől,
Hogy én élhessek tenéked kedvesül;
Az élők fényes világában szentül
Járhassak előtted.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562
Meghallgatható dallama