796. Már keresztem vállra vettem

Az ének szövege

1. Már keresztem vállra vettem, / Érted mindent elhagyok.
   Mindenem vagy, árva lettem, / Honja vesztett szív vagyok.
   Vágyat, célt a múltnak adtam, / Nincs már bennem vak remény,
   Mégis gazdag úr maradtam: / Isten és a menny enyém.
2. Ember bánthat és zavarhat: / Szíved áldott menedék;
   Sorsom próbál és sanyargat: / Édes csenddel vár az ég.
   Nincsen búm, mely könnyet adjon, / Míg szerelmed van velem,
   Nincs öröm, mely elragadjon, / Hogyha nem benned lelem.
3. Lelkem, teljes üdv a részed, / Hagyd a bút s a gondot el;
   Légy vidám, ha meg-megérzed: / Tenni kell még, s tűrni kell.
   Gondold el: ki Lelke éltet, / Milyen Atya mosolya;
   Megváltód meghalt teérted: / Mit bánkódnál, menny-fia?
4. Kegyelemből dicsőségbe / Szállj, hited majd szárnyat ad,
   S az örök menny fénykörébe / Bévezet majd szent Urad.
   Véget ér itt küldetésed, / Elszáll vándoréleted,
   Üdvösséggé lesz reményed, / Égi látássá hited.

szöveg: H. F. Lyte, 1824 | fordítás: Áprily L. | walesi dallam, Arfon

Az ének letöltése