Az ének szövege
- Atya Úr Isten, rólad vallást tészek,
Dicséretedre szám és szívem készek:
Te vagy az erős, ki tudtál isteni
Szóddal semmiből mindent teremteni;
Amit fent s alant szemeink szemlélnek,
Általad vannak, mozognak és élnek. - Világosság lőn parancsolatodra,
A menny és a föld előállt egy szódra;
A levegőeget kiterjesztetted,
Azzal az egész földet körülvetted;
Szódra vált külön a föld a vizektől,
Ékesíttetvén fáktól és füvektől. - A napot, holdat és a csillagokat
Te függesztetted fel mint lámpásokat,
A madaraknak te adtál szárnyakat,
Te küldéd vízben lakni a halakat;
A barmok testét élettel élesztéd,
Az emberrel bölcs munkád bérekesztéd. - Imádlak téged, aki teremtettél,
Szeretlek, mivel Atyámmá is lettél;
Ha terheltetik szükséggel életem,
Bizodalmamat benned helyheztetem,
Mert hatalmas vagy engem megtartani,
Még nyavalyám is jómra fordítani.
szöveg: Lengyel J., Debrecen, 1806 | dallam: L. Bourgeois, Strasbourg, 1545 (23. zsoltár)