Az ének szövege
- Mikor látom egeidet, / Amit ujjaid formáltak,
S onnan fénylő tekinteted, / Hold- és csillagfényformában, - Akkor kérdem: Mi az ember, / Hogy még rá is vagyon gondod,
Hogy nézel rá türelemmel, / Fiát is fiadnak mondod. - Hogy kevéssel tetted őket / Kevesebbé önmagadnál,
Szerzel nékik dicsőséget: / Egy fénysugárt koszorúdnál; - Juhokat és mindenféle / Barmot lábunkhoz helyeztél,
Rejtse ég vagy tenger mélye, / Minket rajtuk úrrá tettél. - Mikor látom egeidet, / Akkor kérdem: Mi az ember?!
Urunk, szentelt neveidet / Énekeljük tiszta hittel.
Zsolt 8 | szöveg: Sumonyi Z. | dallam: Gryllus D.
Meghallgatható
A minden dolog feletti uralomból, amit Isten az emberekre
ruházott, nyilvánvaló, milyen nagy az Ő irántuk érzett szeretete, s milyen nagyra becsüli őket. Mivel Neki Magának nincs szüksége semmire, a menny és a föld minden gazdagságát az ő
használatukra rendelte. (Kálvin magyarázata a 8. zsoltárról.)