
Az ének szövege
- Hadd menjek, Istenem, / Mindig feléd,
Fájdalmak útjain / Mindig feléd.
Ó, sok keresztje van, / De ez az én utam,
Mert hozzád visz, Uram, / Mindig feléd. - Ha este száll reám, / S csöndes helyen
Álomra hajtanám / Fáradt fejem:
Nem lesz hol nyughatom, / Kő lesz a vánkosom,
De álomszárnyakon / Szállok feléd. - Szívemtől trónodig / – Mily szent csoda –
Mennyei grádicsok / Fényes sora,
A szent angyalsereg / Mind nékem integet;
Ó, Uram, hadd megyek / Én is feléd! - Álomlátás után / Hajnal ha kél,
Kínos kővánkosom / Megáldom én.
Templommá szentelem, / Hogy fájdalmas szívem,
Uram, hozzád vigyem, / Mindig feléd! - Csillagvilágokat / Elhagyva már,
Elfáradt lelkem is / Hazatalál.
Hozzád ha eljutok, / Lábadhoz roskadok:
Ott majd megnyughatom / Örökre én!
szöveg: S. F. Adams, 1841 | fordítás: Benkő I. | dallam: Bethany, L. Mason, 1856
Sarah Flower Adams (1805-1848) 1841-ben írt énekét főleg az 1912-ben jéghegynek ütközött Titanic óceánjáró hajó katasztrófája tette világszerte ismertté.
A hagyomány szerint a hajó hullámsírba merüléséig a személyzetnek azok a tagjai, akik nem hagyhatták el a helyüket, az ott rekedt utasokkal együtt ezt az éneket énekelték, ezzel a dallammal. Meg kell említenünk, hogy több, használatos dallama között ez a legelterjedtebb. (Csomasz Tóth K.)