Az ének szövege
- Az Úr csodásan működik, / De útja rejtve van.
Tenger takarja lábnyomát, / Szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyiben / Formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl, / Mi most még rejtve itt. - Ne félj tehát, kicsiny csapat, / Ha rád felleg borul.
Kegyelmet rejt, s belőle majd / Áldás esője hull.
Bízzál az Úrban, rólad ő / Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt / Szent arca rejtezik. - Bölcs terveit megérleli, / Rügyet fakaszt az ág,
S bár mit sem ígér bimbaja, / Pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn boncolja őt, / Annak választ nem ád,
De a hívő előtt az Úr / Megfejti önmagát.
szöveg: W. Cowper, 1774 | fordítás: Vargha Gy.-né | dallam: Maár M.
Meghallgatható gyülekezeti énekként
Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei, és mily kikutathatatlanok az ő útjai! Rm 11,33
Az ének 2-3. versszaka a dunamelléki „Krisztus az énekem” énekeskönyvhöz (ott 659. sz.), valamint az eredeti angol szöveghez hasonló sorrendben szerepel itt is. A döntést a fentieken kívül a szöveg pozitívabb kicsengése is indokolja, melynek során a 2. vers buzdítását - Ne félj tehát… - és bátorítását - Sorsod sötétlő árnya közt… - követően a 3. versszak ismét a bennünket biztos kézben tartó, a világ sorsát bölcsen kormányzó Teremtő Atyára irányítja tekintetünket.