Az ének szövege

1. Úr Isten, kérlek, kegyelmezz nékem, / És kegyelmedből könyörülj énrajtam, / Bűneimből tőled megtisztíttassam, / Nagy irgalmaddal végy körül engem! / Töröld el az én nagy bűneimet, / Mosogass jól meg fertelmességimből, / Amikkel megfertőztem éltemet: / Tisztítsad el nagy kegyelmességedből!
2. Mert ismerem jól gyarló voltomat, / És bűnöm mindig forog énelőttem, / Melyet csak teellened cselekedtem, / Mely miatt tészek én nagy siralmat. / Vétkeztem a te szemeid előtt, / Melyért engemet méltán megbüntethetsz, / Rám vetheted kemény ítéleted, / Mindazonáltal igazán ítélhetsz.
3. Mert íme, látom, nyilván jól értem, / Hogy én a gyarlóságban fogantattam, / Vétekben az én anyámtól származtam, / Szüleim bűnös véréből lettem. / De te az igazságot szereted, / És igen kedveled a tiszta szívet, / És a te titkos bölcsességedet / Nagy kegyelmesen nekem megjelented.
4. Hints meg, Uram, engemet izsóppal, / És én azontúl tisztán megújulok; / Moss meg engem, és szépen megtisztulok, / Fehérebb lészek a tiszta hónál. / Hogy örvendezhessen az én szívem, / Add, hogy megértsem te nagy irgalmadat, / És megújul az én egész testem, / A te haragod melyet összerontott.
5. Színedet rejtsd el vétkeim elől, / Fertelmes bűneimet ne tekintsed, / Haragos orcád énrólam elvégyed, / Tisztíts meg engem minden bűnömből! / És teremts tiszta szívet énbennem, / Dolgomat mindig jóra vezéreljed, / Az erős lelket újítsd meg bennem, / Hogy kedves légyen életem előtted!
6. Ne vess el engem szent színed elől, / És ne vedd el szent Lelkedet éntőlem, / Sőt, szerezz teljes örömet énbennem, / Tégy bizonyossá engedelmedről! / Indíts szívemben nagy vigasságot, / És engem vidám lélekkel erősíts, / Értsem örömmel nagy irgalmadat, / Kegyelmességgel engemet bátoríts!
7. És példa lészek erről mindennek, / A bűnösöket utadra tanítom, / Bűnükből hozzád térésre indítom, / Hogy csak tebenned reménykedjenek. / Ó, én Istenem, én üdvösségem, / Szabadíts meg e vérrel buzgó bűntől, / Hadd énekeljen örökké nyelvem / Te igazságos szent ítéletedről!
8. Nyisd meg azért az én ajakimat, / Hogy az én szájam dicsérhessen téged! / Ha az áldozat kedves volna néked, / Nem kímélném én áldozatomat, / De nem kell néked égő áldozat: / Az alázatos lelket te szereted, / Az tenálad a kedves áldozat; / A töredelmes szívet meg nem veted.

szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551

Meghallgatható dallama

Az ének letöltése