Digitális Református Énekeskönyv

50. Az erős Isten, uraknak Ura

zsolt-050.jpg

Az ének szövege

  1. Az erős Isten, uraknak Ura,
    Szól, és e földet mind előhívja,
    Támadatról és napenyészetről,
    Nagy szépséggel a Sion hegyéről
    Eljő az Isten ő fényességében,
    Semmit el nem hallgat ítéletében.
  2. Emésztő tűzláng mégyen előtte,
    Nagy forgó szélvész lészen körüle;
    Szólítja az eget és a földet,
    Hogy megítéljen minden népeket,
    Mondván: Gyűjtsétek ide a híveket,
    Kik áldozattal vették kötésemet!
  3. Ő igazságát hirdeti az ég,
    Mert igaz bíró, igazat ítél.
    Én népem, hallgasd meg, szólok neked,
    Mert bizonyságot teszek ellened,
    Én néked Urad és Istened vagyok,
    Áldozatiddal keveset gondolok.
  4. Szükségben tőlem segítséget kérj,
    Én megsegítlek, hogy engem dicsérj!
    Mond a gonosznak az örök Isten:
    Nyelvedre vészed ugyan törvényem,
    Szájaddal vallod az én kötésemet,
    De gyűlölöd és megveted igémet.
  5. És mikoron te látod a lopót,
    Együtt futsz véle, dolgát javallod;
    A paráznákkal örömest mulatsz,
    Rossz társaságnak gyakran helyet adsz;
    Szájaddal szólasz nagy sok gonoszságot,
    Nyelveddel szerzel sok háborúságot.
  6. Összeülsz vélük rágalmazásra,
    Felebarátod gyalázására;
    Ezt műveled, de én csak hallgatok.
    Azt véled, én is csak olyan vagyok,
    Amilyen te, de téged előveszlek,
    Számadás napján bűnödért megfeddlek.
  7. Értsétek ezt meg, minden emberek,
    Kik az Istenről elfelejtkeztek,
    Hogy el ne rántsalak mentség nélkül!
    Az, ki hálát ad, engem az becsül;
    Mond az Úr Isten: „Az, ki jár ez úton,
    Nincs semmi kétség, kíséri áldásom!”

szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: G. Franc, Genf, 1551

Kiemelt versek: 1–3., 7.

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés