Az ének szövege

1. Hallgassátok meg, minden nemzetek,
   E föld lakói, jól figyeljetek,
   Köznépek és a főrenden valók,
   Minden szegények és a gazdagok!
   Az én szájam szól nagy bölcsességet,
   És elmém gondol jó értelmeket;
   E példára én magam is figyelek,
   Hegedűszóval történetet zengek.
2. Mit félnék én a gonosz időben,
   Hogy nyomorgatóm engem elejtsen,
   Ha ellenségem mind azon vagyon,
   Hogy engemet láb alá tapodjon?
   Némelyek igen bíznak pénzükben,
   És dicsekednek az ő kincsükben;
   De senki meg nem váltja atyjafiát,
   Nem adhatja meg Istennél váltságát.
3. Mert drága a léleknek váltsága,
   Életét senki meg nem válthatja,
   Hogy a halált ő elkerülhesse,
   És a sírba menni ne kellene.
   Mert látja, hogy sem bolond, sem eszes,
   Nincs ember, ki a haláltól mentes,
   És holtuk után minden gazdagságuk,
   Más emberre száll az ő sok jószáguk.
4. Csak ez őnékik fő gondolatjuk,
   Hogy mindörökké tartson szép házuk,
   Hogy el ne fogyjon az ő nemzetük,
   És megmaradjon örökké nevük.
   Mert, noha vagyon pénzük és tisztük,
   De nem sokáig tartnak mindezek,
   Mert végül minden jóktól elszakadnak,
   Mint oktalan állatok, ők meghalnak.
5. Mert odalészen minden ő dolguk,
   A koporsó lészen ő hajlékuk,
   De a haláltól engem az Isten
   Megment, magához vesz kegyelmesen.
   Annak okáért azzal ne gondolj,
   Hogy némely ember mint meggazdagul,
   Mert minden kincset másoknak kell hagyni,
   A dicsőségtől meg kell néki válni.

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562

Kiemelt versek: 1–3.

Meghallgatható dallama

Az ének letöltése