Az ének szövege
- Hallgassátok meg, minden nemzetek,
E föld lakói, jól figyeljetek,
Köznépek és a főrenden valók,
Minden szegények és a gazdagok!
Az én szájam szól nagy bölcsességet,
És elmém gondol jó értelmeket;
E példára én magam is figyelek,
Hegedűszóval történetet zengek. - Mit félnék én a gonosz időben,
Hogy nyomorgatóm engem elejtsen,
Ha ellenségem mind azon vagyon,
Hogy engemet láb alá tapodjon?
Némelyek igen bíznak pénzükben,
És dicsekednek az ő kincsükben;
De senki meg nem váltja atyjafiát,
Nem adhatja meg Istennél váltságát. - Mert drága a léleknek váltsága,
Életét senki meg nem válthatja,
Hogy a halált ő elkerülhesse,
És a sírba menni ne kellene.
Mert látja, hogy sem bolond, sem eszes,
Nincs ember, ki a haláltól mentes,
És holtuk után minden gazdagságuk,
Más emberre száll az ő sok jószáguk. - Csak ez őnékik fő gondolatjuk,
Hogy mindörökké tartson szép házuk,
Hogy el ne fogyjon az ő nemzetük,
És megmaradjon örökké nevük.
Mert, noha vagyon pénzük és tisztük,
De nem sokáig tartnak mindezek,
Mert végül minden jóktól elszakadnak,
Mint oktalan állatok, ők meghalnak. - Mert odalészen minden ő dolguk,
A koporsó lészen ő hajlékuk,
De a haláltól engem az Isten
Megment, magához vesz kegyelmesen.
Annak okáért azzal ne gondolj,
Hogy némely ember mint meggazdagul,
Mert minden kincset másoknak kell hagyni,
A dicsőségtől meg kell néki válni.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562
Kiemelt versek: 1–3.
Meghallgatható dallama
Tárgya szerint részben az élet rejtélyét kutatja, részben arra a megoldásra jut, hogy a földi jókban bízni balgatagság. Ebben rokon Jézusnak Lk 12, 16-21-ben olvasható példázatával. (Csomasz Tóth K.)