Az ének szövege
- Bizony betelik az idő, / És Isten Fia eljő,
A világbíró, a dicső, / Az ítélő, megmentő.
Elnémul gúnyos nevetés, / Tűz után jön új teremtés,
Mint szent könyvünk megírta. - Angyal harsonahangja szól / E földön minden népnek,
A halottak hamvaikból / Mind nyomban előlépnek.
Parancsszavára az Úrnak / Átváltoznak, megújulnak,
Kik élnek még a földön. - Megnyílik a könyv, amiből / Tett, szándék kiviláglik,
Mentségek vára romba dől, / Bűn vak mélysége ásít.
Akkor mindenki tisztán lát, / Megérti vétkes önmagát,
Hogy mit tett életében. - De jaj, ki ügyet sem vetett / Az Úr szent igéjére,
Szerezni, kapni szeretett, / Más nem is járt eszébe’,
Annak fejére omlik ott, / Mit rosszul tett vagy mulasztott,
Rázúdul minden vétke. - Ó, Jézus, ama nagy napon / Te védj meg szent kezeddel,
Ítéletem reád hagyom, / A büntetést engedd el!
Igédben nem kételkedem, / Írd élet könyvébe nevem,
Vígy teljességre. Ámen.
szöveg: B. Ringwaldt, 1582 | fordítás: Zábrák D. | dallam: M. Luther, 1529
Meghallgatható gyülekezeti énekként
A Dies irae szekvencia elemeit is felhasználó szöveg az utolsó ítélet vészterhes képét állítja elénk, záró versszakában azonban rámutat egyetlen mentsvárunkra, Krisztus kegyelmére.