Az ének szövege
- E világ mióta / Fennáll, ő mivolta / Sűrű változás;
Minden dolga ínség, / Bánat, keserűség / És sóhajtozás;
Nincsen benne állandóság: / Minden hiábavalóság! - Ó, ha meggondolná, / Ember megfontolná / Éltének végét!
És minden dolgában / Forgatná magában / Nagy rövidségét:
Bizony, e világ szépségét, / Megutálná ékességét! - Nézd, a kicsi bimbók, / Tavaszi virágok / Mint illatoznak!
De ha ősznek dere / Megüti, végtére / Mind elváltoznak:
Kórók lesznek, megavulnak, / Hirtelenséggel elmúlnak. - Embernek is élte, / Mint virág szépsége, / Hamar elromlik;
Rövid az ideje: / Tíz, húsz esztendeje, / S azzal elmúlik;
Akár gazda, akár szolga: / Menni kell, ha üt az óra. - Nohát, ezt felvégyed, / És szívedre tégyed: / Rövid az élet!
Légy mindenkor készen, / Amíg meg nem lészen / A nagy ítélet;
Ne szabd magad e világhoz, / Földi veszendő jószághoz!
szöveg: Maróthi Gy., 1743 | dallam: J. Crüger, 1653
Meghallgatható szólóénekként
Maróthi György 1743-as zsoltárkiadásában található 9 egyéb többszólamú ének egyike, mely már saját korában igen népszerűvé vált.