Az ének szövege
- Uram, tied vagyok én, / Magadnak alkottál,
A világnak kezdetén / Már kiválasztottál. - Ma is rólad neveznek / Engem keresztyénnek,
Dicsőségét nevednek / Hirdetem, míg élek. - Uram, tied vagyok én, / Oltalmad takargat,
A Mindenható ölén / Találtam nyugalmat. - Te viselted gondomat, / Míg felnövekedtem,
Reád bízom magamat / Egész életemben. - Uram, tied vagyok én, / Tőled hitet kaptam,
Hogy a próbák tengerén / Hozzád ragaszkodjam. - Ördög, halál, bűn, világ / Mind ellenem támad:
Szívem tehozzád kiált, / S békére lel nálad. - Uram, tied vagyok én / Életben-halálban,
Az öröklét küszöbén / Átlépek majd bátran. - Add, Uram, hogy testemtől / Lelkem könnyen váljon,
Mikor a kürt megzendül, / Kegyelmet találjon.
szöveg: K. Kunrád | fordítás: Hamar I. | dallam: Kolozsvár, 1744
Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Zsolt 139