Az ének szövege
- Minden ember csak halandó, / Minden test, mint fű, virág;
Itt, ami van, mind romlandó, / És elmúlik e világ.
Porrá kell e testnek lenni, / Hogyha el akarja venni
Az örök dicsőséget, / Melyet Isten készített. - Azért e testi életem, / Ha jön a sír éjjele,
Bátran, örömmel leteszem, / Semmit sem vesztek vele;
Mert a Krisztus drága vére / Utat nyit egy dicsőbb létre;
A halálban biztatóm / Jézus, az én Megváltóm. - Ki szakaszthat el őtőle? / Enyém ő, övé vagyok.
Tudom, el nem vet előle, / Ígéreti mert nagyok;
Sőt felvisz engem az égbe, / Dicsőültek seregébe,
Hol az Istent meglátom, / És mindörökké áldom. - Ott van öröm, örök pálma, / Hol sok ezren az égben,
Isten trónja előtt állva / Tündöklő fényességben,
A dicső szent angyalokkal, / Minden megboldogultakkal
A Jézust magasztalják, / Megtartójuknak vallják. - Nagy keresztet kik hordoznak, / Harcolják a hit harcát,
Győzelemben vigadoznak, / Zengnek ott halleluját.
Ott öröm s dicső korona / Én fejemet körülfonja;
Ott élem az életet, / Melynek vége nem lehet.
szöveg: Chr. Anton, 1643 | fordítás: Zábrák D. | dallam: J. G. Albinus, 1652
meghallgatható: Bach korálfeldolgozásai és Bence Imre evangélikus lelkész gondolatai az énekről