Az ének szövege
- Jézus, Istennek Báránya, / Kínjaidat ég s föld szánja.
A nap, a nap sötétté változik, / A föld, a föld reng és ingadozik. - Hegyek, halmok süllyedeznek, / A kősziklák repedeznek,
Holtak, holtak sírból feltámadnak, / A szent, a szent városban jelt adnak. - Íme, a templom kárpitja / Kettéhasad, és megnyitja
Helyét, helyét a szentek szentjének, / Isten, Isten szent közelségének. - Mindezekből, ó, mit értsünk? / És szívünkbe, ó, mit véssünk?
Isten, Isten végtelen kegyelmét, / Hozzánk, hozzánk csuda nagy szerelmét. - Fiát a szeretet Atyja / Kereszt kínjaira adja,
Értünk, értünk hogy eleget tégyen, / Urunk, Urunk s Üdvözítőnk légyen. - Köztünk van a Szentek Szentje: / A híveknek ezt jelentse
Az ép, az ép kárpit hasadása, / Földig, földig kettészakadása. - Jézus, ki értünk szenvedtél, / Hogy éljünk, halálra mentél:
Néked, néked szívből hálát adunk, / Holtig, holtig híveid maradunk.
szöveg és dallam: M. Grodzki, Königsberg, 1559 | fordítás: Dunántúli evangélikus énekeskönyv, 1911
Meghallgatható szólóénekként, gyülekezeti énekként
Krisztus keresztre feszítését és halálát kísérő természeti jelenségek drámai képeiből (Mt 27,51-53) kiindulva az ének egyrészt Isten kegyelmét és az ember üdvözítéséért hozott áldozatát, másrészt az Ő közénk leszállását érzékelteti: „köztünk van a Szentek szentje.” (Csomasz Tóth K.)