Az ének szövege
- Felnézek rád, csodás kereszt, / Hol szenvedett, s meghalt az Úr,
Ott kárnak vallom kincsemet, / És büszkeségem porba hull. - Az ég és föld itt összeér, / A menny kitárja bánatát.
Ó, nézd a megtört szenvedőt, / Rá kíntövis fon glóriát! - Szívem dicsér, mert üdvömért / A Krisztus meghalt ott a fán.
Sok szégyent, bűnt és szenvedélyt / Otthagytam már a Golgotán. - Mit adhatnék kegyelmedért? / A földi kincs itt mit se ér.
E végtelen szeretetért / A teljes életem tiéd!
szöveg: I. Watts, 1707 | fordító: Révész Á. | dallam: Rockingham, E. Miller, 1778
Meghallgatható kórusműként
Ha Krisztus szenvedését évről évre felidézzük a nagyhét napjaihoz érve és a Megváltót gondolatban egészen a keresztig kísérjük, mi is eljuthatunk arra a pontra, amikor értékítéletünk és értékrendünk helyre „zökken” és megszületik bennünk a vallomás: „Ott kárnak vallom kincsemet, és büszkeségem porba hull.” Krisztus keresztje, e titkos és csodás áldozat helye a hála dicséretét teremti meg ajkunkon. Nem a keresztet dicsőítjük, hanem Isten végtelen szeretetét, mely a poklon és halálon szerzett győzelmet jelenti számunkra. Innen már csak egy lépés az életre szóló elhatározás: „Mit adhatnék kegyelmedért? A földi kincs itt mit sem ér. E végtelen szeretetért a teljes életem tiéd.” (Bódiss T.) Bővebben