Az ének szövege
- A Bárány hordja csendesen / Földiek minden vétkét.
Vállalja tisztán, bűntelen / Bűnösök bűnhődését.
Elindul, hordoz szenvedést, / Gúnyt, halált, átkot, megvetést,
Nem kíván könnyebbséget.
Elvisel, hordoz bűnt és bajt, / Golgota fáján kínt és jajt,
És szól: Eltűröm érted! - Nincs még ily áldott, hű barát, / Őt adta Isten nékünk.
Ő az, kit Atyja maga szánt / Szent váltságdíjnak értünk.
Ó, csodás égi szeretet! / Az Atyát arra késztetted,
Hogy Fiától megváljon.
S ki előtt ég és föld reszket, / Érettünk sírba fektetted
Győzni poklon, halálon. - Míg élek, el nem feledem, / Jézusom, hű szerelmed,
Átadom szívem, életem. / Szent hittel átölellek.
Csak rólad zengjen énekem! / Te bajban vigasz vagy nekem,
És harcban bátorságom.
Szomjamat oltó, hűs forrás, / Árvaságban leghívebb társ,
Utam bármerre járom. - Ha célhoz érek egykoron, / S vár örök égi részem,
Hadd legyen véred bíborom, / Az fedjen el egészen!
Az legyen fénylő koronám, / Ha égi trónján vár reám
Szent felsége Atyámnak,
Ki veled eljegyzett engem, / Hogy égi ékességemben
Mint jegyesed ott álljak!
szöveg: P. Gerhardt, 1647 | fordítás: Túrmezei E. | dallam: W. Dachstein, 1525
Meghallgatható gyülekezeti énekként
Az Úr szolgájának szenvedéséről szóló próféciát (Ézs 53,4–7) idézi ez a nagyheti ének. Nem a passiótörténet áll azonban itt középpontban: énekünk egyetlen, mély és őszinte hódolat Krisztus mennyei Atyja előtt, ki értünk égő szeretetéből fiát, „ki előtt ég és föld reszket, érettünk sírba fektette.” (Bódiss T.) Bővebben