Az ének szövege
- Paradicsomnak te szép élő fája,
Ó, kegyes Jézus, Istennek Báránya,
Te vagy lelkünknek igaz Megváltója, / Szabadítója. - Értünk egyedül szörnyű kínt szenvedtél,
Megfeszíttetvén töviset viseltél,
Mi bűneinkért véreddel fizettél, / És megölettél. - Csudánkra vannak a te szép gyümölcsid,
Nagy kínjaid közt való szent beszédid,
Kiket keresztfán szóltál, szent mondásid, / Hét szép szavaid. - Első szódban így könyörgél Istennek:
Atyám, bocsásd meg bűnüket ezeknek,
mert nem tudják ők most, mit cselekesznek, / Kegyetlenkednek. - Lőn második szód a szegény tolvajhoz,
Bűnén kesergő s törődő latorhoz,
Mondván: Velem léssz ma Paradicsomban, / Szent országomban. - Keserves szívű szentséges anyádnak,
Harmadik szódat nyújtád Máriának,
És ugyanakkor szóltál szent Jánosnak, / Mondván azoknak: - Ímhol az anyád, kedves tanítványom,
Ímhol a fiad, asszony, már ajánlom,
Gyámolítódul ezt a Jánost hagyom, / Kegyesen adom. - Ártatlan Bárány, keserűségedben,
Negyed szód ez lőn nagy kísértetedben:
Én Istenem, én Istenem, ügyemben / Miért hagyál el? - Jövendölések mind beteljesedvén,
És minden dolgok már elvégeztetvén,
Mondád ötödször: Szomjúhozom igen, / Szíved epedvén. - Mikoron, Uram, a mérget elvévéd,
Ottan hatodszor mondál ilyen igét:
Bételjesedett és elvégeztetett / Váltságnak dolga. - Reád érkezvén a szomorú halál,
Hetedszer ily szót s imádságot mondál:
Atyám, kezedbe tészem le lelkemet, / Én életemet. - Édes Jézusunk, szenteld meg lelkünket,
Hogy mi is megbocsáthassuk bűnüket
Mindeneknek, kik ellenünk vétettek, / És elestenek. - Adjad, hogy mi is értük könyörögjünk,
Téged követvén, szívből esedezzünk,
Hogy sok szentekkel tehozzád mehessünk, / Üdvözülhessünk. - A pályafutást mi is elvégezvén,
Lelkünket ajánlhassuk szent kezedben;
Mint megváltottak mondhassuk nagy szépen / Éltünk végében: - Hála légyen a mennybéli Istennek,
Ki megváltója a bűnös embernek,
És megszerzője szent békességünknek: / Üdvösségünknek.
Krisztus hét szava a kereszten | Lk 23,34; 23,43; Jn 19,26–27; Mt 27,46; Jn 19,28; 19,30; Lk 23,46 | szöveg: Pécseli Király I., 1654 | dallam: Kolozsvár, 1744
„Krisztusnak a keresztfán lett hét szavaiból” – címet adta énekének Pécseli Király Imre. Csomasz Tóth Kálmán javaslata szerint a passió éneklési szokásai szerint 1-3. valamint 12-15. verseit a gyülekezet együtt énekelheti, a közbülsőket pedig egy elbeszélő (női) és egy Krisztust megszemélyesítő férfi hang.