Az ének szövege
- Dicsérd lelkem Istenedet, / Ki úgy szeretett tégedet,
Hogy szent Fia kínt szenvedett, / Éretted megfeszíttetett. - Keresztfán bűnödért hala, / Ő szent vérével áldoza,
Halál tőriből oldoza, / Pokoltól megszabadíta. - Mert az Isten őtet tevé, / Ki bűnt nem tud vala, bűnné,
Hogy mi lennénk őáltala / Az Istennek igazsága. - Nem vala néki formája, / Sem szép ékes ábrázatja;
Testét vereségnek adta, / Gyalázattól el nem vonta. - Emberek között nem kedves, / Megvettetett és beteges,
Sok kínokkal rettenetes, / Szörnyű fájdalmakkal teljes. - Oly lett, mint ki előtt magát, / Ember elrejti orcáját,
Mert semminek ítéltetett, / Csúfbeszéddel illettetett. - Mind azt gondolták: jóllehet / Hogy Istentől megveretett,
De a mi betegséginket, / Ő viselte sérelminket. - Midőn megostoroztatott, / Sebeivel meggyógyított,
A mi sok álnokságinkért, / Megrontatott bűneinkért. - Mi, mint juhok, elszéledtünk, / A bűn útján eltévedtünk:
Büntetését bűneinknek, / Szenvedte nagy vétkeinknek. - Noha ő nem cselekedett / Semminemű hitlenséget,
Álnokság szájában nem volt, / Bűn benne nem találtatott: - Mint a bárány, olyanná lett, / Mely mészárszékre vitetett,
S mint juh őtet nyírók előtt: / Megnémult, szája veszteglett; - Érettünk káromoltatott, / És méreggel itattatott,
Szörnyen megostoroztatott, / Ruhája sorsra osztatott. - És verejtékezett vérrel, / Koronáztatott tövissel,
Által veretett dárdával, / Így kiált fel nagy felszóval: - Én Istenem, én Istenem! / Miért hogy elhagyál engem?
Kezedbe ajánlom lelkem, / Immár letészem életem. - A mennyei magas égben / Istennek dicsőség légyen,
Ki szent Fiát küldé értünk, / Hogy Megváltónk lenne nékünk.
szöveg: Kolozsvár, 1690 | dallam: Wittenberg, 1544
Kiemelt versek: 1–2., 13–15.
Ismeretlen szerző éneke Krisztus szenvedéséről. Ézs 53,2-7 versei alapján. A 7. versben a ma már nem használatos "alították" szó kiváltása miatt szövegváltozás történt.